El camino - agica

Majd még később kiegészítem a blog-ot képekkel, és irok összegzést is, megjelölöm majd a leendő zarándokoknak szánt fontosabb információkat.

Most még egy kicsit pihentetem a lábam, mert a hosszú utazás is megviselte, és újra bedagadt, de a következő napokban már nem kell 20-40 km-t gyalogolni. Jó újra itthon.

2009 08 21

Hazautazás

Több-kevesebb alvás után érkeztünk Madridba, egy ideig tébláboltunk a vasútállomáson, mire valaki segitett találni egy buszt be a városközpontba. Ott ittunk egy kávét, és ismét tanácstalanul álltunk egy nagy térkép előtt, amikor megszólított egy Peru-ból származó, de Madriban élő és tanitó idősebb férfi, és kifogástalan angolsággal útbaizaított és még azt is megmondta, hogy  ha megnéztük a várost hol és melyik metróra kell szállnunk.

A madridi Királyi Palota nagyon szép (bár be nem mentünk) a mellette lévő parkkal együtt. A belvárosban több szép régi épület és látványosság is van, Don Quiote (?) lovasszobra stb. A madridi katedrális az úton található többihez képest csalódás volt, bár óriási, de valahogy hiányzik belőle az összhang, és még a templomban is nagyon meleg volt, ami köszönhető annak, hogy nem olyan régen építették.

Egy kicsit kalandos volt utána reptérre való kijutás, ugyanis a metró egy részét ill a város egy részét éppen átépítették, és még a metrókon sem jöttünk rá azonnal, hogy a rajtuk lévő szám, nem a vonal száma, és egy jó ideig vártunk arra, ami nem is járt ott.. Elindultunk az ellenkező irányba, de aztán jött egy angolul beszélő lány, és leirta egy papírra, hogy jutunk ki a reptérre, lelistázta mint a 4 átszállást (!). Persze még a reptéren is van 3 lehetőség ahol ki lehet szállni, sikerült először a rosszat kiválasztani, de szerencsére hamar korrigáltuk.

Budapesten tényleg végetért Az Út. El Camino.

2009 08 20

Tegnap este korán feküdtem és ma későn keltem, (7 körül) mert a busz Fisterre-re csak 9-kor indul. Ezt a várost hitték régen a világ végének, ezért ez a neve. (aztán persze Colombus kicsit felülírta a dolgot). Meglepetésemre a busz majdnem 3 óra alatt ért oda, mert végigmegy a tengerparton, gyalog keresztben kb 100 km lett volna. (max 3 nap). Az út jó része elég kanyargós, ami a gyomromnak nem is tetszett igazán..

A városka kikötővel, átlagosnak tűnő tengerparti város. Mikor odaértünk, ismét találkoztunk 3 magyarral, különboző helyekről. A kikötőbe kisétáltam, körbenéztem, és közben megtudtam, hogy bár már nem szándékoztam többet gyalogolni, a világítótorony 3 km-re van hegynek fel. Csak szandál volt rajtam, de ez már nem okozott gondot..

Felsétáltunk a világítótoronyohoz, gyönyörú kilátás nyílt az óceánra, a sziklás partról. Elég sokan voltak, és még itt is összefutottunk néhány ismerőssel az útról. Általában ide ők is busszal jöttek már.

Klasszikusan ugye itt el kell égetni a ruhát amiben végiggyalogoltad az utat (vagy legalább valamit belőle), meg kell fürdeni az óceánban, megnézni a naplementét és ez után másnap új emberként ébredsz.

A pólót amit a sok kézi mosás, meg hát a használat tönkretett, egy erre külön kialakított helyen égettem el (ez jó volt, még tűz se kellett mert mindig volt benne valami ami égett és csak rá kellett dobni), és az előző nap vásárolt kagylós felsőre váltottam :). Sajnos az idő kicsit szűk volt, ezért a tengerben való fürdés csak egy kis lábáztatásra korlátozódott.. de azért szimbolikusan ez is megvolt. Sajnos a naplemente megtekintésére nem jutott idő, mert vissza kellett menni Santiago-ba, ugyanis este indult a vonat Madridba.

Santiago-ban még visszasétáltunk a Katedrálishoz, és ott vacsoráztunk a téren a padon (mint az út során oly sokszor). Igazából még néhány újdonsült ismerősre vártunk, akiket az úton ismertünk meg, és el kellett tőlük búcsúzni (bár megbeszélve nem volt semmi). Épp hogy elkezdtünk enni, széles mosollyal jöttek is a még hiányzó láncszemek :), nagyon örültünk egymásnak, csináltunk néhány közös képet a Katedrális előtt, és elköszöntünk. Ezzel minden szálat elvarrtunk..

Aztán indultunk a vonathoz, amire már tegnap megvettük a jegyet, és már igy is alig volt hely, még jó hogy nem előtte akartuk megvenni, mert nem lett volna. Igazából csak azért vettük meg hamarabb, mert az egyik zarándok mondta, hogy ő sem kapott már aznapra, csak másnap estére.

Szóval a vonat 22:30-kor indult, elég kényelmes volt, bár turistaosztály, sikerült a helyeket úgy elcserélni, hogy egymás mellett üljünk (aludjunk). A vonat valahol állt 2 órát, azt nem tudom miért, mert csak spanyolul mondták, igy a reggeli 8 helyett, fél 10 körül értünk Madridba.

Reggel a város közelsége miatt csak besétáltunk Santiagoba, az uton befele találtunk egy szállást ami 9-kor nyitott, ott ágyat is kaptam.

TELJESÍTVE 800 KM, GYALOG !!!

BEÉRTÜNK SANTIAGO DE COMPOSTELA-BA ! :))))

A katedrálisban meghallgattunk a Zarándok-misét délben, előtte jó egy órát álltunk sorban a compostela-ért, ami a hivatalos irata, hogy végigjárja valaki az utat.

A hivatalos irat latinul van, ez tartalmazza a beérkezés dátumát, és nevem is latinul van rajta. Nekem nem volt gond, de mások mondták, hogy az új szabályzat szerint a credencial-ba napi 2 pecsét kell ahhoz, hogy elfogadják. Többeknél nehezményezték, hogy nincs elég pecsét, bár szerintem aki csalni akar úgyis megteszi, és egyébként meg nem a papír a lényeg, hanem hogy mindenki tudja magáról, hogy igenis végiggyalogolt, és nem használt buszt stb. 

A katedrálisban megérintettük Szent Jakab szobrát, és megnéztük a sírját. A misén és a Katedrális környékén egyre több ismerős zarándokkal találkoztunk, mindenki szépen sorban beért akit az út során megismertünk.

Du. egy kis városnézés még, holnap ki szeretnék buszozni Fisterre-re, hogy elégessek egy ruhadarabot. 

Ma: 5 km.   Mert már nem kell többet gyalogolni ! :)

Reggel már nagyon hideg volt kinn, majdnem meg akartam fagyni, és éjjel a valami fesztivál miatt nagy zaj volt, de hát azért csak sikerült néhány órát aludni.

Ma összetalálkoztam még 4 magyarral, 2 anya-lánya páros. Majdnem egész nap együtt jötünk. A tervezett szálláson Arca o Pino-ban sajnos nem volt hely, tovább kellett menni..

Az utolsó szálláson végül sikerült helyet találni, igaz ez plusz 16 km-t jelentett. 9 után értünk be. A végére már nagyon fájt a lábam, és megérkeztünk egy barakk jellegú óriási szállásra, több száz fő. De tiszta és a szobák 8 személyesek. Korrekt melegvíz zuhanyozáshoz, nagy ebédlő, menü 3 ból lehet választani, szinte korlátlan.. Nagyon meg voltunk elégedve.

Ma: 48,5  km

Reggel megint sötétben indultunk, szemerkélt az eső és közben még a telefonomat is elkezdtem babrálni, minek eredménye az lett hogy megnéztem a spanyol földet közelről, mert volt egy padka amit nem vettem észre..  Szerencsére nem történt semmi baj, és hamar talpraugrottam, folytattam az utat. Amikor reggel felkeltem egész jól volt a lábam, no ez után az akció után megint kezdett fájni..

Délelőtt ezért kicsit lassan haladtam, pihenőkkel, de azért mendegéltünk.. Délelőtt még felhős volt (ezt tegnap kértem Jakab-tól) igy nem volt túl meleg. Közben azért jöttek mentek a már ismerős arcok, egyikkel-másikkal egy pár szót is váltottam.

Palas del Rei volt egy nagyobb város, ahol hosszabb pihenőt tartottunk, már megvolt 26 km, egész hegyes is volt, de a táj nagyon szép, zöld minden. Fenyvesek, tölgyesek és legelők váltakoznak, kevés szántóval.

A hosszú pihenő után egész megemeberelte magát a lábam, és délutáni meleg ellenére, mert közben kisütött a nap is, jól lehetett haladni, mert az út nagy része árnyékos ösvényeken vezetett. Tudtuk hogy későn fogunk beérni, és valszeg nem lesz hely, de már 7 előtt beértünk Melide-be. Viszont egyik szálláson sincs hely ...  Nagy nehezen megtaláltuk egymást a Ritával, és ő már közben talált egy olasz srácot, aki tudta hova kell menni, mert már mondták hogy valami iskolában a tornateremben lehet matracokon aludni, és van egy zuhanyzó is. (csak mi nem találtuk meg az iskolát) Végülis meglett, az a lényeg, a tornateremben.. hm a levegő hagyott némi kivánni valót maga után, úgyhogy kinn fogunk aludni, de a matracok jó vastagok.. :) Már egy csomóan elhelyezkedtek kinn.. A focihálóra meg a pályát védő hálóra vannak kiakasztva a kimosott ruhák..

Egy másik olasz sráccal, aki beszél angolul elmentünk enni valamit, és utána alvás.. Holnap megirom megfagytunk-e.. :) Azon gondolkoztunk még, hogy az emberek nagy részének a neve akit itt ismertünk meg A-val kezdődik..  Attila, Alberto, Achilles, Andreas... Furcsák a véletlenek (?) vagy a "felnőttek".. :)

Ma 40 km (de egész jól bírtam, 10 óra és még itt netezek)

Samos-ban a szálláson kicsit ugyan meleg volt, de azért jól aludtunk.

Délelőtt együtt jöttem egy olasz sráccal, aki nem beszélt semmilyen más nyelvet, ill. csak néhány szót angolul (kb annyit hogy én megyek..). A furcsa az volt, hogy egészen sikerült megérteni igy is mit akar mondani.. milyen képességek nem fejlődnek itt ki az emberben.. néha már a spanyolokat is sikerül megérteni...

Sarria-ban megálltunk déli pihenőt tartani ott is volt net, onnan irtam az előző 2 napot.

Igazából ez az a hely, ahonnan nagyon sokan lesznek a Camino-n mert az is kap compostlát aki az utolsó 100 km-t teszi meg, és még ez beleesik.

Az időjárás meleg volt, állandóan locsoltuk a fejünket vízzel, hogy egy kicsit hűljön...

Ferreirosban megálltunk pihenni, ott mr természetesen tele volt az albergue, mondjuk nem is akartunk ott maradni. Itt beért minket egy magyar srác, és vele mentünk végülis tovább. Az utolsó szakasz nagyon lejtős volt, és ez elég megterhelő volt a lábaknak, de azért akadt sok árnyékos szakasz is. Sok helyen tettek ki italautomatát a házak mellé - sok kis falun mentünk át, bár egy csomóról azt sem lehetett tudni hogy mi a neve, mert azt elfelejtették kiirni..

Portomarinba elég későn érkeztünk, és amikor ott körbenéztünk, már egy csomóan valami tornateremben aludtak, mert nem találtak máshol helyet. Mi odaérve az albergue-be azért megkérdeztük.. és épp mondták, hogy a miént az utolsó 3  hely ! Pedig már el voltunk készülve a kinn alvásra, vagy kemény padlóra... Ráadásul olyan szobában kaptunk ágyat, ahol csak 4-en aludtunk, mondjuk a 3. hely egy matrac lett, de hát az sem padló ! A zuhanyra megint az volt kiirva h. Mulleres, a másikra meg Homes...  de mostmár tudom h. nekem az elsőbe kell menni.. :)

 A lábam viszont estére jól bedagadt, bár kevésbé fájt, velünk 2 baszk (kihangsúlyozta hogy nem spanyol) biciklista aludt, az egyik felajánlott vmi mentolos krémet, kipróbáltam. A magyar srác meg hozott jeget is a lábamra a Bar-ból, mert nem volt már energiám kimenni. Hamar elaludtam, állítólag éjjel 1-kor volt valami nagy zaj, mert randalizott ott néhány ember az ablaknál.. de én ezt szépen átaludtam..

Ma: 34 km.

Szerencsére sikerült néhány órát aludni, mire valaki jött hajnali 4-kor, igazából nem miattunk, hanem mert egy csomó biciklist is beengedtek, és ők elég hangosak voltak..  Mindenesetre menni kellett, hát mit volt mit tenni, elindultunk a következő célpont irányába..

A sötét eléggé nehezítette a dolgot. Viszont mivel mi indultunk elsőnek, ezért az úton tegnap elhagyott dolgok megint minket illettek..  MIvel mostmár egyre veszélyesebb hogy kinn kell aludni, mert a pelegriono-k száma Santiago közeledtével egyre nő, ugyanis sokan kezdik az utat Leon-nál, vagy Sarria-nál, csak hogy megkapják a Compostelát (emléklapot). A sötét úton ott hevert egy polifoam :) , ezt azóta cipelem magammal...

Samos volt a célpont, ami egy kicsit kerülő, de ott egy donativo-s Bencés kolostorban lehet aludni. Nem bántuk meg a kitérőt és a plusz kilómétereket, mert nagyon szép tájon jöttünk, egy patakon többször át kellett kelni (de volt híd). Erdős, és legelős vidék, szóval a meleg ellenére nem volt nagy gond, mert azért akadt árnyék is. De sokat kellett lefele menni, ami megviseli a lábakat.. Amúgy is fáj még mindig, és mostmár be is dagadt.

A Monostor és a környéke gyönyörű, a benne lévő templomot is meglátogattuk. Nem is látszik kivülről, hogy milyen nagy.  Egy kicsit nehezítette a dolgot, hogy spanyol idegenvezetés volt, de hát sebaj.

A szálláson 68-an aludtunk egy helyen. De elég jól volt elosztva, nem lehetett annyira látni, és tényleg nagyon kedves volt a fogadtatás. Benn a kolostor egy termében volt mindenki.

29 km.

Reggel a faluból még egész könnyen kitaláltunk a sötétben, volt akinek mi mutattuk az utat :) Utána a szakasz egy jó része közvetlenül egy főút mellett haladt, legtöbb helyen elválasztva a gyalogút egy betonsávval, (olyasmivel mint az M0-n van).

Elég sokáig nem is volt nagy emelkedés, csak az utolsó kb 8 km-en kellett igazán felfele kaptatni, no és akkora már jó meleg is volt, naptej, sapka.. fej a csap alá.. aztán hajrá.. Szerencsére egy ideig némi erdő is volt, és tényleg nagyon szép táj, ez egy kicsit kárpótol a sziklákon való felfele gyaloglásért.. De szerencsére a talaj ennek ellenére nem volt olyan gyilkos mint a Meseta-n. Az emelkedő kb. 600 m-ről kezdődött és 1300-ra kellett feljutni. Nem volt épp könnyű, igy hogy már 20 napja nap mint nap róttam a kilómétereket, de azért feljutottam.

O Cebreiro-ban alig találtam meg az Albergue-t, ami még rosszabb közölték (kb 4 óra volt) hogy nincs hely, pedig 80 fős; és már egy csomóan továbbmentek, úgyhogy valószínűleg a következő helyen sincs szállás. Felajánlották, hogy ugyanannyiért amennyiért ágyat adnak, adnak egy jegyet ami jogosít egy tusolásra. (jó fejek). Olvastam is a könyvben, hogy ez a szállás közel sem a zarándokok szolgálatáról szól, hanem egy elég lelketlen hely..  Rita vett egy fürdőjegyet, de mikor visszajött azt mondta nagyon vacak a fürdő, semmit nem lehet lepakolni stb., bár nem koszos. Addigra jöttek még mások is, és természetesen felfedeztük, hogy van egy  hátsó ajtó amin meg lehet közelíteni a zuhanyzót. A következő probléma az volt, hogy nem tudtam melyik a férfi és melyik a női, mert bár ki volt irva vmilyen nyelven, de egyiket sem ismertem, tehát addig vártam amig az egyik ajtón kijött egy lány, és oda mentem be.

Közben jöttek ismerősök, egy német srác akivel már régóta kb azonos tempóban megyünk és sokszor találkozunk szálláson, meg egy angol (ő új volt). Ha már szállás nincs, akkor úgy döntöttünk, legalább rendesen megvacsorázunk, és kértünk egy pelegrino-menüt. Ez finom volt, és bőséges is, bár némi nyelvi nehézség itt is adódott, mert senki sem tudott ott angolul, nálunk meg spanyolul, igy hát kértük a harmadikat a felsorolásból.. :)

Viszont amikor körbenéztük a falucskát, és tényleg a hegytetőről kiváló kilátás nyílt minden irányba, a Rita elvesztett sapkája helyett ott figyelt a földön egy másik.. Mentünk még egy kört, és mivel visszafele is ott volt, ezért úgy döntöttünk, hogy ez neki van ott.. Ráadásul ugyanúgy piros, mint amit ott felejtett még az elején Biskarret-ben..

A kinn alvással az volt a gond, hogy nem volt polifoamunk, és a környékben semmi szalma, és semmi erre alkalmas kicsit kevésbé kemény hely nem volt. No de sebaj, a fenti közlekedőn találtunk két pamlagot, hát ott elhelyezkedtünk. Szerencsére sikerült néhány órát aludni, mire valaki jött hajnali 4-kor, igazából nem miattunk, hanem mert egy csomó biciklist is beengedtek, és ők elég hangosak voltak..  Mindenesetre menni kellett, hát mit volt mit tenni, elindultunk a következő célpont irányába..

Ezt az O Cebreiro-t minden zarándok kerülje el, hacsak nem nagyon korán érkezik, vagy nagyon meg akar aludni, mert semmiféle pozitiv élményre nem számíthat... legalábbis igazi zarándokként..

Ma: 31 km

Reggel úgy aludtunk mint a bunda, még az óra sem keltett fel, csak a zarándoktársak csörgése úgy 6 körül.Még sötétben indultunk, de az út első 6 km-re igencsak meredeken vezetett lefele, tehát végülis jól jött ki, hogy már volt némi fény úgy 7-től. Itt most reggel fél 8 körül van csak világos, bár mikor kezdtük az utat, már 7kor kivilágosodott.

Molinaseca-ig lefele, de utána többé kevésbé síkon mentünk tovább. Ponferrada-ban megálltunk enni, és körbenéztük kicsit a várost, inkább csak a Templomos lovagok óriási várát, de be nem mentünk, mert az idő szorított. Mára hosszú nap volt betervezve... bár nagy része sík terep. A városba be és kivezető út sem volt igazán jól jelölve, de azért boldogultunk mindketten (külön értünk be) és ott találkozutunk, kifele az egyik helyem meg kellett kérdezni egy bácsit, aki mondta h. merre kell menni és egyből megkínált gyümölccsel, de mivel előtte épphogy alig sikerült becsukni a zsákot a vásárolt kajától, ( a súlyáról nem is beszélve) erről most lemondtunk.

Ma nagyon meleg volt, és egy csomó kútnál csak vizeztük a fejünket, hogy az is hűtsön. Sok kis falun mentünk át, és egy fotós ember is kiszúrt minket, láttuk hogy többször minket fényképez, a kútnál, a faluban... Gondolkodtam, de végülils nem kértem meg, hogy küldjön legalább néhány képet abból amit csinált (mert egy idő után elmaradt). Egyébként még Leon-ban is fotóztak minket, de ott csak a turisták, mintha a magyar zarándokok lennének a fő látványosság.

Elég későn értünk be, és a végén már nagyon lassan fogytak a kilóméterek, fél 7 körül érekeztünk a faluba (?). A szállás eredeti zarándokszállás.. hm.. régi... talán nem is annyira steril.. no de mindegy.. ilyen fáradtan már...

A lábam javulgat, még nem az igazi, de hát ez a zarándoklét velejárója... Az egyik olasz srácnak a compeed-től teljesen szétment alába, mondjuk mi is tapasztaltuk, hogy nem szabad rajtahagyni sokáig, mert nem kap alatta levegőt a bőr.. szóval aki az útra készül, csak óvatosan ezekkel a csodatapaszokkal, mert néha többet árt mint használ. A srácnak pl az orvos kötötte be, mert össze-vissza vérzett stb. és azt mondta neki 2 nap pihenő és utána menjen vissza, ehhez képest ma jött 25 km-t...

Viszont mostmár látszik a fény az alagút végén ! (de miért dudál ?) A helyzet az, hogy már a legtöbb számítás szerint kevesebb mint 200 km van hátra, vagyis megtettük az út 3/4-ét :) :)))

Ma: 37 km.  

Santa Catalina-ban találkoztunk 2 tanárnővel Budapestről, ők kicsit lassabb ütemben járják a Camino-t, az egyikük már nyugdíjas.

Reggel szokásos korai indulás, mert ma meg kell mászni az egész út legmagasabb pontját, az 1505 m magasan lévő csúcsot, ahol egy vaskereszt van egy magas oszlopon, a neve Cruz de Ferro. Arról híres hogy a zarándokok köveket és néha más tárgyakat helyeznek el itt, azt jelképezve amitől meg akarnak szabadulni az út során. Felcipeltem a hegyre hát én is két követ, és otthagytam a többi között..

Utána az út elég meredeken jött lefele, igencsak kellett figyelni, és nagyon meleg is volt, de a hegyek látványa némileg kárpótolt, mert igazán szépek errefele. Azon kicsit csodálkoztam, hogy fák nincsenek, vagy nagyon kevés, és egy számomra ismeretlen növény nő mindenhol ami olyan cserje méretű, de nem igazán fás a szára...

Kisebb falvakon vezetett át az út, némelyik igencsak kevéske fejlettséget mutatott, de átkeltem ezeken is..

Beérkeztünk elég későn, és nagyon fáradtan végülis Riego-ba, ahol a szálláson faparavánokkal voltak elválasztva 4-esével az ágyak, ami egyrészt jó volt, másrészt nagyon rideg, az éjszaka viszont egész meleg volt, csak reggel hűlt le egy kicsit a levegő. Tegnap éjjel a meleg miatt nem tudtam aludni, de most olyan jól sikerült, hogy már 8 körül húztúk...

Volt most is egy olasz srác, akivel kb egy ütemben jövünk pár napja, más ismerőst nem láttunk..

Ma  (fel a hegyre) 31 km.

az itteni net tobb mint tragikus. 30 p-bol 20 alatt sikerult belepni ide...

Ma reggel nagyon hideg volt, ejjel is faztam mar.. egy kicsit kesobb indultunk, ugy fel 8 korul.

Kb. del-re beertem  Astroga-ba, Rita mar ott vart, mert o gyorsabb, nekem a labam meg nem az igazi, de mar sokat javult.

Ettunk egy hamburgert, kicsit pihentunk. Kerestem egy gyogyszertarat, vettem kremet a labamra, bar mar egeszen jol mukodott ma. Este megint tettem ra jeget, de a hideg miatt ejjel inkabb lecsereltem a jeget a halozsak melegere...

Astroga-i katedralis epp renovalas alatt, de azert latszik milyen szep. Bemenni oda nem tudtunk, mert 2-kor bezar, es elobb a Gaudi epitette Puspoki palota-ba vettunk jegyet, ez tenyleg kivalo epiteszeti alkotas. Itt van az eredeti vas-kereszt ami a hegyen volt, ahova a koveket viszik a zarandokok, es azota mar ujabb van, nos az eredeti egeszen kicsi.. holnap meglatjuk milyen az uj...

3 korul indultunk a meg hatralevo kb 10 km-re, 5 korul mar ide is ertunk. Hamar sikerult szallast talalni, bar nem azt amit kineztunk..

Ma 25 km.

 2009 08 10

Egesz este es ejjel jegeltem a labam, mar estere is jobb volt egy kicsit, es reggelre bar faj, de azert turheto..

Nem tudtam mennyit tudok majd ma menni, de kisebb pihenokkel sikerult teljesiteni a tavot, igaz a vegere mar egyre  lassabban, es nehezebben. Szerencse hogy meg nincsenek hegyek. Remelem addigra meggyogyul a lab.

Most egy parokialis szallason vagyunk, egeszen jo. A hely neve korhaz.. remelem gyogyultan tavozunk innen... :)

Koszonom mindenkinek a kommenteket, leveleket, kulon nem valaszolok, sajnos nincs ra ido. Ugy tervezem en is, hogy amig a labam nem lesz teljesen ok, addig kevesebbet megyek mindenkepp es lasabban.

Mai tav 25 km

 2009 08 09  9:30

Még mindig Leon-ban vagyunk, a lábamon az in meghúzódott, és a tegnapi 40 km-nek nem örült. :(  A Leoni katedrálisba úgysem sikerült tegnap bejutni, igy ma még azt megnézzük délelőtt. Az időjárás egész kellemes, süt a nap, de nincs nagyon meleg.

Ma csak keveset fogunk menni, azt hiszem a következő szállásig, és megpróbálom még pihentetni a lábam.

**

Szoval igy is lett, 8 km-t sikerult teljesiteni, azt is eleg nehezen, mert nagyon fajt a labam.. 

Viszont igy meg tudtuk delelott nezni Leon-t a Katedralisba is bejutottunk, ami szinten nagzon szep, kulonosen az olomuveg ablakok. Leon tobbi nevezetes epuletet is megneztuk kifele a varosbol. De nagyon megerte itt maradni...

Eljutottunk Virgen Del Camino-ba, itt egy teljesen uj zarandokszallas vart, szep es tiszta, es meg sokan sem voltak. Kivalo furdo, oriasi konyha.

Ma  (labfajos) 8 km. 

2009 08 08

Ma reggel is, és már tegnap is rettentő hideg volt amikor indultunk, még a kabátot is fel kellett venni !  Érdekes ez a spanyol időjárás..  nappal egész meleg van, de éjjel meg lehet fagyni. Tegnap délután és ma délelőtt is egész jó volt az idő, bár sütött a nap, nem volt meleg és fújt a szél. Ugyanez a szél a reggeli hidegben kifejezetten kellemetlen.. még a kabát kapucniját is fel kellett húzni.

El Burgo-tól Mansilla-ig egész sima volt az út, csak a lábfájás hátráltatott egy kicsit (nagyon)  de azért az első 13 km-t 2,5 óra alatt sikerült megtenni. Utána kicsit csökkent a tempó, de azért 3 körül már Leon közelében voltunk. Leginkább külön jöttünk, és időnként a megbeszélt helyen bevártuk egymást, ilyenkor van ideje az embernek gondolkodni. A Leon-ba bevezető út érdekes volt, keresztezni kellett valahogy az autópályát, de ez elég furcsán oldotta meg az útvonal, mert felmentünk valahogy egy hegyre, és egy nagyon meredeken érkeztünk meg a város szélébe, egy fenyvesen keresztül. El nem tudom képzelni hogy tudtak ott lejönni a kerékpárosok, mert még nagy mélyedések is voltak az úton mindenfele. Egyébként rengetegen teszik meg biciklivel az utat, két oldalt meg vannak pakolva a kerékpárok zsákkal, és csak úgy süvítenek el az ember mellett.. és általában mondják hogy Buen Camino... :)

Leonba már elég fáradtan és sajgó lábbal még bementünk a belvárosi albergue-be, és épp előttünk adták ki az utolsó helyeket.. :(   Szóval újabb gyaloglás következett visszafele, a másikba - Municiapal (egyébként mindkettő 100 férőhely felett van), ahol végre kaptunk szálllást. A szobában 8-an vagyunk, a fürdő többé-kevésbé elfogadható. Még mosógép is van, egymás mellett 2..  legalább is úgy néz ki, bedobáltuk a lóvét, meg a ruhákat, elindítottuk, aztán egy óra múlva kaptunk jó meleg ruhákat, a mosott helyett...  Na jó, utána újra kellett kezdeni  a mosást , most a mosógéppel a szárító helyett..  Se Rita, se én nem vettük észre, hogy a másik gép más,  lehet hogy túl fáradtak vagyunk ?

Ma is mentünk vagy 40 km-t , főleg ha a visszautat is beleszámoljuk. Amúgy az egyik térkép szerint 37 a másik szerint 39 km.

 2009 08 07

A tegnapi szörnyű út után, a mai egy kicsit jobb minőségű volt a lábnak, bár kicsit köves, de azért még általában lehetett taláni olyan részt, ahol lehet járni is.. :)

Mondjuk egy jó részében a főut mellett  haladt, ahol viszont alig volt forgalom, és széles csiktól kifele eső rész,  úgyhogy egy jó részét az útnak ott tettem meg az aszfalton, ami még mindig kényelmesebb volt mint a kövek.

Senki nem mondta h. a meseta ilyen szörnyűségeket tartogat ! Azt hittem itt majd simán lehet haladni, mert nincsenek emelkedők..  de ezek a kövek még lehet rosszabbak mint a hegyre felmenni..

Átmentünk Terradillos de los Templatios-on, ami a könyv szerint az út fele !

 VAGYIS TÚLVAGYUNK AZ ÚT ELSŐ FELÉN, MÁR MEGTETTÜNK KB. 400 KM-T, ÉS MÁR CSAK UGYANENNYI VAN HÁTRA ! :))))

 Reggelizni megálltunk Ledigos-ban, ez egy kicsit hosszabb, 1,5 órára sikeredett, és sikerül spanyolul kakaót kérni, és még a mennyiségben is megegyeztünk..

Most Sahagunban vagyok, idáig megtettünk 22 km-t, már fél 12 körül ideértünk, elég éhesen, mert tegnap este már nem volt sok ennivaló. Az egyik boltban vettünk kiflit (óriásit) meg spanyol sonkat (jamon) - és már fel sem tűnik, hogy mindig egy padon eszik az ember, bicskával stb...

A vizhólyag helyzet egy kicsit javult, még fáj ugyan, főleg az első 10-15 perc minden megálló után, az elindulástól, de utána bejáródik - mondjuk azt nem értem hogyan, de más is mondta h. igy van.  Az itteni kulcsszó amit minden zarándok ismer a  Compeed, ez tkp egy vizhólyagtapasz márka.. de már nemzetközivé vált.. Viszont túl sokáig ezt se jó használni, mert nem kap a bőr alatta levegőt, és nem részletezném hogy mi lesz belőle...

Nemsoká indulunk tovább, még Bercianos Rael Camino-ig  legalább el kellene jutni.

Nos, gondoltam én rá, hogy tovább kellene még egy kicsit menni, mert ha most a síkságon nem megyünk többet, akkor mikor..  Beérve Bercianos-ba az alberge-re kitették a táblát hogy COMPLETO / Full  - minden hely foglalt, szóval nem volt mit tenni. Azért felhívattuk telefonon a következő falut, de azok is azt mondták, hogy náluk is minden tele van. Mindegy alapon azért elindultunk a következő 7.5 km-nek, hátha mégis lesz szállás, ha máshol nem hát a csillagpadlásos- szalmarend-ágyas helyeken. Mivel itt még mostanság is aratnak, ezért lehet még találni renden lévő szalmákat...

Az ut szélén találkoztunk egy magányos kecskével, teljesen szabadon, a sikság közepén. Azóta se tudni haza talált-e..  Viszont a talaj egész tűrhető volt.

Beérve El burgo Ranero-ba, amikor már 8 fele járt az idő, (mert közben még a lábam is meghúzódott, igy elég lassan tudtam menni..) a faluban egy bácsika integet felénk, gondoltuk no megint valaki aki folyékonyan beszél hozzánk spanyolul, de azért illendőségből megálltunk. Nagy meglepetésre a 70 körüli bácsi a biciklivel, franciául kérdezte, hogy értjük-e.. hát mondtuk h. sajnos inkább angol, erre fel elmagyarázta angolul (bár kissé már megkopott a tudása, de mégis használható volt) hogy merre kell mennünk az Albergebe. A templomnál ülő lányt is megkérdeztük jó fele megyünk-e, és ő is beszélt angolul !  Amikor odaértünk a szállásra, mondták hogy még 2 hely van ugyan, de délután óta nincs víz, a hospitalero egy német házaspár volt, szintén jól beszéltek angolul. Szóval aludni már tudunk hol, de még fürdeni kéne, a szemközti hostel-nek saját vízellátása van, így oda sikerül bekéretőzni egy fürdésre.

A lábamon kezdtek ugyan  helyrejönni a sérülések, vízhólyagok, de erre most jön ez a rándulás féle, ami a sípcsont melletti izom/in-ban jelentkezett, időnként alig tudtam menni tőle.  Mint az életben egyébként.. egyik probléma a másik után..

 Este  hamar próbáltunk nyugovóra térni, de a hálótársak még fél 11-kor is feloltották a villanyt a fejem mellett (mert felső ágyon próbáltam aludni) no ekkor mindenféle gondolatok keringtek hirtelen a fejemben a reggeli ébresztőről, de aztán eszembe jutott az idézet amit 1-2 napja olvastam az utikalauzban:

 A "szemet szemért" elv eredméyne, hogy egyszr csak az egész világ megvakul.

( Mahatma Gandhi)

Szóval kora reggel csendben távoztunk...

Ma kb 40 km-t mentünk.

 megint tudtam varázsolni magyar billentyűzetet :)

Fromista-ban este még találkoztam egy magyar párral, kicsit dumáltunk, bár ők egy kicsit csaltak a tegnapi nap, buszt is használtak..

Fromista-ból fél 7 után indultunk,az út Carrionig egész simán ment, végigmentünk a főútvonal mellett. Ezt a 20 km-t már 11 után oda is értünk Carrion-ba. A lábak nem voltak legfittebbek, de azért haladtunk elég jól. Ott több ismerőssel találkoztunk, mindenki szállást keresett, vagyis nem jöttek tovább. Mi úgy döntöttünk, hogy a 20 km az egy kicsit kevés, igy egy hosszú pihenő után, miközben a város is kicsit körbenéztük, és az egyik helyen tök finom sütiket ettünk, 2 körül indultunk tovább.

Kicsit furcsán néztek ránk a helyiek, amikor kifele menet, ki kellett dobnunk néhány dolgot a kukába, de a kuka igencsak koszos volt tehát mindketten felemeltük a tetejét egy-egy papirral, és néztünk egymásra, de senki sem lépett semmit, és akkor kitört a röhögés.. azt hiszem ez már a fáradság jele..

Carriontól az első faluig, ami csak a térképen falu, mert gyakorlatban nincs ott semmi, klassz vidéki keskeny betonúton haladtunk. Utána következett a  Calzadilla-ba vezető út, ami nem jószándékkal, hanem baromi nagy kövekkel volt végigrakva. Vmi olyasmit olvastunk, h. a rómaiak az Astroga-ba vezető utat kövezték, de itt mindenfele köves volt a táj is,  még a szántóföld is !!! Szóval az utolső 12 km egy nagy szenvedés volt, sehogy sem akart vége lenni, egyszerűen szinte képtelenség ezeken a köveken normál cipőben járni. Láttam 2 kanadai srácot - már pár napja kb egy ütemben jönnek velünk, nagyon simán sétáltak, és később meg is kérdeztem, vmi speciális vastagtalpú cipőjük van, amiben nem érzik a köveket .. :-o !

Az időjárás szerencsére kegyes volt, egész kellemes felhős volt az ég, és még a szél is fújt, igy nem lehetett érezni a nagy meleget. Pihenőt 1-2-t azért még be kellett iktani, a talaj miatt. De igy is nagyon későn értünk be a szállásra, kb. 7-kor. No itt már nem volt kérdés megyünk-e még valahova, mert örültünk h. nem kell használni a lábakat.. Épp hogy megfürödtünk, elkezdett kicsit esn az eső, már épp jókor.

A Calzadilla de la cueza-i szállás, átlagos volt, a fürdő kicsit vicces, mert koedukált, de a piszoárok a csapokkal egy légtérben, a zuhanyzó ajtaját meg nem lehett bezárni, néhol becsukni is alig..  De melegvíz volt, és az udvaron még medence is, de valamiért nem akartam úszni, igaz megkérdeztem a kanadai srácot, h. milyen a viz, és azt mondta h. hideg..  ezután nem voltam rá kiváncsi.

A táv elég hosszú volt, úgyhogy mindegy volt hol, de már 8-9 körül alvás lett belőle..

Ma:  37 km

Reggel terv szerint 5-kor, a gyakorlatban meg fel 6kor indultunk, termeszetesen meg sotetben, lampaval, de a tegnapi koveket ki akartam kerulni, ugyhogy szerencsenkre volt is lehetoseg, mert a camino utvonalaval pont parhuzamosan ment egy aszfaltut, amibe kesobb be is csatlakozott. Eleg jol haladtunk reggel, kislampaval, egy-ket bagolyhuhogassal fuszerezve, a bokor is mozgott itt-ott - talan allatok voltak- aaa  nem feltunk.. :)  Telihold mellett eleg jol lehetett latni, foleg az aszfalton, es meg forgalom sem volt, csak nehany zarandokot lattunk a kb 200 m-re meno camino uton. Ja es voltak hullocsillagok is, amit en nem lattam, csak a Rita mondta mindig h. ott volt... :)

Gyorsan beertunk Castrojeriz-be, ahol megreggeliztunk, kedves fogadtatas volt, es koran nyitott az ottani bar, mar egesz jol meg tudjuk magunkat ertetni pantomimmal es a keves spanyol nyelvtudassal (leche grande  - sok tej.. :).

Az itteni sikvidek azert nem annyira sik, mert itt is volt egy hegy-fele, amit meg kellett maszni de nagyon pazar kilatas nyilt a videkre. - Alto Mosterales. Ez utan ujra sik videk kovetkezett, az ut mellett meg gyumolcsot is arultak, az egyik pihenonel. - Donativo-s volt ami azt jelenti errefele, hogy annyit adsz erte amennyit gondolsz.

A talaj itt kevesbe volt koves, de az elmult 2 napban a vizholyagok szexelni kezdtek a labamon, es nagyon megszaporodtak. Ugyhogy mostmar en is beleptem a "tobb tapasz mint lab"-asok klubbjaba. Igy egy kicsit nehezebb jarni, foleg elindulni. A cipoket is hiaba cserelgeti az ember, mert ahol az egyik ok, ott a masik tor fel.

 Bodilla-ig mentunk egyhuzamban, eleg nehezen kozeledett a varos, ott tartottunk egy nagyobb pihenot, ettunk pizza, salata, jegkrem is. 3 korul indultunk tovabb, "alig" santikalva, a meleget most is enyhitette egy kis szello.

Nem telt lassan az ido, mert a faradsagtol mar igencsak zoldeket beszeltunk, es nem tudtuk min rohogjunk jobban. A folyo v. csatorna mellett meg fak is voltak, ugyhogy meglepoen gyorsan ertunk Fromista-ba.

Itt talaltunk egy uj zarandokszallast, most csak 12-en vagyunk egy szobaban, igaz mire oda eljutsz at kell menni az osszes tobbin (kb 50 ember). Viszont az agyak eleg kenyelmesnek tunnek, es a furdo is uj es tiszta. Sot ma meg egy mosogepes mosasra is beneveztunk, mert a kezi mosastol mar igencsak megviseltek a ruhaink. Amit csak lehetett beletettunk a gepbe.

 A labak igencsak fajnak.. (tkp. borzasztoan fajnak, alig tudunk menni) De azert megneztuk a templomot, es boltban is voltunk, ami itt du. 5-kor nyit. Gyogyszertarban is voltunk tapaszt venni, mert fogyoban, de nem itteni tapas - mert az errefele kb. szendvicset jelent .

Mai:  34.4 km

Reggel Ritával egyutt indultunk 7 korul Burgosbol. Nemsokara kulonvaltunk, mert az en tempom egy kicsit kisebb volt.  A Mesetan keztem gyalogolni, relative gyors tempoban.

Hornillosba erve, rogton a falu elejen talaltunk egy boltot, Rita mar ott volt, es folyamatosan jott a tobbi ismeros is. Nagyon klassz kis bolt volt, az elado keszitett szendvicset is, es minden jo aron is volt.

Innen egy hosszu egyenes szakasz kovetkezett, csak a talajjal volt nemi problema, mert ott nagyon koves volt az ut, es minden egyes kovet ereztem a cipon keresztul is, ugyhogy azt hittem sose erek be az utolso 10 km-en Hontanas-ba. A falut csak az utolso metereken lehetett latni, mert egy volgyben volt, nem tudtuk mennyire van. Meleg is volt, de nem nagyon veszelyes, mert fujt a szel. Sajgo labakkal vegulis sikerult egy alberguet talalni ami nem a legszebb, de legalabb volt agy.

Persze megszallt egy csomo ismeros is, a magyar fiuk vhol lemaradtak, most nehany olasz es egy amerikai csajszi volt, o megdicserte az angol-tudasom :) 

este vacsorat is ettunk a kozelben, pelegrino-menu-t (zarandok menu) es hamar mentunk aludni.

Mai km: 30.6 

bar a km-eket minden terkep mashogy szamolja, ezert nem fog stimmelni hogyha osszeadjatok. :)

2008 08 03

Ma reggel koran indultunk mar 5 orakor, az olasz sraccal indultam, mert volt neki zseblampaja, meg egyebkent is felek a sotetben :) (haha)

Kovetkezett egy erdos szakasz, kisse emelkedos, a sotet kicsit nehezitette a menetelt, de beertunk San Juan-ba mar 8 korul. Reggeli utan szetvaltunk, es az ut nagy reszet egyedul tettem meg. Jo volt mar kicsit hallgatni a gondolataimat..

Atjottem az osemberes falun, ahol a konyv szerint 1 millio eves leleteket talatak, Atapuerca, majd fela dombra, a kereszthez, ahonnan mar lehetett latni a nagy korengeteg Burgost. A talaj eleg koves volt itt is, adott kenyelmetlenseget a labnak. Az egesz Caminon sok a koves talaj, es egyre tobb a beton is, a labam meg nem tudja eldonteni melyik a rosszabb.. Bar a betonon a szandalt szoktam  hasznalni, mert abban van nemi "rugositas" ami kicsit tompitja a beton okozta fajdalmakat.

Burgosig eleg siman ment, bar mar akkor is kezdtek a kilometerek gyulni a labamban, de a kulvarosbol befele az mar kezdett sok lenni, folyamatosan ugyanazon az uton, vegig betonon, illetve jardan. Egy kis pihenot is be kellett iktatni, de vegulis megtalatam a szallast mar ugy 4-5 korul, es Rita is ott volt mar, mert o ma csak 27 km-t ment.

Nyilt egy uj zarandokszallas a Katedralis mogott, nagyon rendezett, uj, persze sokan vannak, sok agy´de meg az ara is egesz baratsagos.

Utana elmentunk megnezni a Katedralist, a belepo zarandokoknak felaron van :). A templom oriasi es gyonyoru belulrol, mindenkinak javaslom megnezni aki valamikor erre jar. Egyebkent a varos regi varosresze is nagyon szep es rendezett.

Mar nagyon ehesek vagyunk, de kaja csak 8-tol lesz, azt mar kivarjuk... Egy falat falnivalot vettunk h. addig se ehezzunk..  A magyar sracok lemaradtak most ..

Mai : 38 km.  ossz kb 300 km

Reggel megvartam a kozos reggelit 6-kor, es csak utana kb 7-kor indultam el. Rita elindult hamarabb es tovabb is ment mint en, nekem most kicsit faj a labam, es mar nem akatam plusz 12 km-t menni.

Talalkoztam az uton egy traktorral, koszont, integetett, es dobott egy puszit.. Lehet hogy hatizsakosan is latszik hogy agraros vagyok ? :)

Az uton vettem eszre hogy elhagytam a hajgumimat, tegnap a Rita monda h. nincs meg a biztositotuje, es par ora mulva talalt egzyet az egyik varosban utcan.. Mar en is gondolkodtam h. majd veszek hajgumit vhol ha nyitva lesz a bolt, de ugy 10 km utan egyszer csak ott volt egy a foldon... felvettem, es gondoltam az enyemet majd hasznalja valaki mas akinek epp kell.. eddig is mondtak, de mostmar latom is, hogy a Camino mindig megadja ami eppen szukseges, egy biztostut, egy hajgumit, vagy epp egy mosolyt...

Koran megerkeztem Villafranca-ba, mert az ido nagyon kellemes volt, egy kicsit delelott szemerkelt az eso, utana meg felhos volt, meleg is csak mersekelt. Tegnap viszont gazdagabb lettem vizholyaggal -a kislabujjamon - ugyhogy ma inkabb egy rovidebb tavot tudtam be..

A szallas atlagos, 20 fo egy szobaban, van egy-ket ismeros is, holnap igyekszem hamar elindulni.

Du. az eddigi  helyekrol ismert olasz sraccal neztuk a falut korbe, meg egy kanadai sraccal, akit lattam eddig is, de meg nem beszelgettem vele. Este meg megerkezett Csaba, a tobbi magyar srac egy szallassal elobb valamerre.. Egy kicsit dumaltunk, megbeszeltuk kinek mennyi vizholyagja van, meg hasonlok.. Orultem az ismerosnek :)

Ma: 28 km  (hatra kb 560 km..)

A réggebbi bejegyzéseket is igyekeztem 1-2 helyen kiegészíteni, mert múltkor elég kevés időm volt, és vártak a gépre.

2009 08 01

Reggel megint sötétben indultunk, 5:30-kor, egyébként szinte képtelenség menni a melegben. Persze a jeleket kicsit nehezebb követni, meg most egy elég köves szakaszon jöttünk, igy volt botladozás is.. Két olasz is ugyanakkor indult kb. Velük jöttünk egy jó darabon.

Najera-ig kb 10 km volt, ott egy bar-ban nagyon szegény zarándoknak nézték a Ritát, mert visszajött egy sütivel, és azt mondta h. a bácsi nem engedte neki kifizetni.. Valószínűleg ilyenek voltak a régi hospitaleriok..

Egész nap eddig nagyon meleg volt, és a baj, hogy árnyék sem volt, ami falut kinéztünk, hogy majd pihenün Ciruena - semmi hely nem volt ami alkalmas lett volna.. Az úton sehol egy fa, csak szántóföldek és iszonyatosan köves volt a talaj - az út, úgyhogy a lábam most igencsak tiltakozik minden ellen..

Most Santo Domingo-ban vagyunk, nagyon meleg volt idáig, bár esőt jósoltak, ami csak most délutánra ért ide. De egylőre úgy néz ki csak kicsit fog esni.

Eddig 30 km-t jöttünk, csak kicsi pihenőket tartva, úgyhogy nagyon elfáradtam /tunk, és ... ul fájnak a lábaim, de még ma továbbmegyünk Granon-ba, mert ott úgy tudjuk nagyon jó a szállás.

Kisse faradtan erkeztem Granon-ba (Rita nem volt faradt), helyes falucska, a templommal egybeepitve van az alberge. Harom helyisegben lehet aludni, mindenki huz maganak egy matracot, es oda teszi ahol van hely a padlon. A vendeglatas viszont nagyon szivelyes, vacsorat fozunk kozosen, es minden zarandok egyszerre eszik. Valami patiszon v. ilyesmi volt megfuszerezve es tojassal keverve, meg salata es gyumolcs. Tenyleg mindent megtesznek a zarandokokert.

Ejjel mondjuk mellettem egy horkologep aludt, ami annyit jelentett hogy a szokasos 3 perc  helyett tartott vagy 6 percig elaludni.. :)

mai tav : 36 km

2009 07 31

Tegnap este még ismét összefutottunk a magyar srácokkal, mostmár tudjuk a nevüket is, ABC-ben: Csaba, Jocó, Tamás, és Zoltán - vele 2 napja találkoztunk pár szóra, és ugyanitt szállt meg egy idősebb férfi és egy másik nő romániából, aki kicsit törte a magyart.

Vianából reggel korán idnultunk, még az este megnéztük merre kell kimenni a városból, hogy a sötétben kitaláljunk.

Logrono 12 km-re volt, nagyon nagy város, bár ez is kissé túl "városias" (koszos). Viszont az Iglesias....  azaz a Szent Jakab templom nyitva volt, a  homlokzatán egy óriási lovasszobor.. (naná hogy be kellett menni) belül is szép.

Navarette-ben tartottunk egy pihenőt, egy helyi Bar-ban, ahol sok zarándokkal futottunk össze, akiket szintén folyamatosan "kerülgetünk" az úton. Később mentünk tovább az erős melegben Ventosa-ba, 5 körül értünk oda.

A szállás nagyon szép, teljesen új, korrekt, tiszta fürdő és konyha, a mosáshoz ugyan csak hideg víz volt, de fürdeni lehetett melegben is.. :)  Na persze csak fürdés után vettük észre h. nem tudunk melegvízzel mosni, amúgy én is kitaláltam volna hogy oda be viszem a mosnivalót. Mindenesetre a szállás tényleg nagyon jó, és még egy kisebb bolt-féle is van benne. Itt összejött megint a magyar csapat 3 fiú és mi 2-en, főztek, egy bort is megittunk este. A mosogatásért cserébe meg kaptam egy vádlimasszirozást (azt hiszem jó  üzletet csináltam :) .. Persze 10 után nem sokkal mindenki horkolt...

Ma kora reggel indultunk, a hospitalerio hajnali 5-kor még teát is készített nekünk :) Reggel már 5:45-kor indultunk. A jeleket eleinte zseblámpával kerestük, de hamar kivilágosodott. Viszont igy egy jó részét az útnak hűvösben tudtuk megtenni, még pulcsi is volt rajtam ! Csodaszép hegyek között jöttünk, de szerencsére az mi utunk egész sima volt, csak kevés emelkedésselk egész Los Arcos-ig. Az időjárás is kedvezett egész sokáig még felhős volt az idő.

Los Arcos nem igazán nyerte meg a tetszésemet, kissé nagyvárosias, kissé szűk utcás, és kissé koszos..  Azért megálltunk, vettünk enni és meg is reggeliztünk.

Utána 2 hegyen keresztül jöttünk, ami térkép szerint 2, mi megszámoltunk vagy 5-öt, és közben összefutottunk a magyar sráccal akivel 2 napja egy szobában aludtunk. Egy ideig jöttünk együtt, beszélgettünk.

Mivel nem tartottunk pihenőt, nagyon fáradtan, de egész hamar megérkeztünk viana-ba, az út nagy részén nincs fa, és du. már nagyon meleg volt. Ráadaásul ezen a szakaszon még kutak sincsenek. Azért valahogy csak kíhúztuk.

Az itteni alberge, egész nagy, de van 4 szoba - szobánként úgy 20 ember.. már lassan megszokom... :) Persze amilyen fáradt az ember estére, már mindegy, csak vizszintes legyen.. A fürdő is elfogadható, ki is mostunk már, kinn száradnak a ruhák..

Még keresünk majd egy gyógyszertárat, Rita lábára kell tapasz, meg körülnézünk a városban. Szerintem ma se kell ringatni..

A tegnapi szálláshelyről vannak itt most egy jópáran.. csak ők később értek.. :)

A francia pasik akikkel együtt indultunk, Logrono-nál hazamennek. Ma találkoztunk velük a templomban a zarándokoknak szóló misén. Ezt azért meg kellett nézni.. Sajnáltuk, de búcsút vettünk tőlük.

Vettünk egy gyümölcsöt ami tojás alakú, zöld és csikos, elég furcsán néz ki, mint egy sárgadinnye és a tök keresztezése.. no az ize is olyan volt.. de hát ha már ittvagyunk csak megkóstoljuk mit esznek.

Van 3 kóreai lány, nagyon gyorsan haladnak.. na igen, merthogy nekik viszik a hátizsákjukat autóval, és amikor mennek, csak egy kicsi cuccot kell vinniük.. Csalás...

 Ma : "mentünk mint a hülyegyerek egész nap a hegyeken"  : 31 km.

Reggel sikerült korán indulni, alig 6 után úton voltunk, mert elég meleg volt tegnap is.

Estellaban tartottunk először egy nagyobb pihenőt, és ettünk is, A város igen szép, rendezett, de azért már nagyváros :)

Nemsoká elértük Irache-t ahol a híres borkút van, bor volt is benne (a később érkezők mesélték, hogy nekik már nem jutott) bár kissé "guggolós" bor volt..  Viszont a másik csapból folyó víz igencsak üdítő volt.

Mellette a kolostor nagy meglepetésre nyitva volt (eddig nem igazán találtunk nyitva templomokat). Rendkívül szép X. századi, tele kőfaragásokkal. Eredetileg itt is volt zarándokszállás. Ma már nem üzemel. Nagyon meleg volt mikor továbbindultunk, még egy 10 km-re V. Monjardin-ig. Relative hamar odaértünk, de az idő és tegnapi kicsit hosszabbra sikerült táv miatt nem mentünk tovább, hanem a helyi egyházi szállásson aludtunk. Ez adomány jellegű - vagyis mindenki annyit fizet amennyit tud- a ház kinézete kissé a régi istállókra emlékeztet, de nagyon szivélyes volt a vendéglátás, és végülis fürdeni és aludni is lehetett. Szigorúan 10-kor volt lámpaoltás.

Ez a falucska is szép rendezett volt, a templomba is be tudtunk menni. A vendéglátó még lábmasszirozást és "orvosi" ellátást is adott a fáradt vándor lábakra . - Az enyémre nem kellett , egész jól bírja ' Bár hallottam sikitásokat is és láttam a kezében egy fogót-olót, ami engem nem igazán győzött meg.

Találkoztunk egy magyar fiúval, aki egy nappal indult hamarabb nálunk.

mai táv: 24 km